Nyelvtanulási dilemma

Ahogy a dolgok állnak, lehetőségem lesz a nyáron egy hétig valamilyen ázsiai nyelvet tanulni a japán mellett, viszont nem tudom eldönteni, hogy melyiket válasszam. A vietnámi és thai nem különösebben érdekel, viszont a koreai és a kínai már inkább. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai.

Koreai:

Pro:

1. agglutináló nyelv
2. írása hangjelölő, ha jól értettem, bár nem sok időm volt belemélyedni
3. kifejezetten érdekel

Kontra:

1. Az egy hét letelte után valószínűleg nem lesz lehetőségem tovább tanulni

Kínai:

Pro:

1. Valószínűleg továbbra is tudnám tanulni, még könyvem is van (kölcsönben)
2. Valószínűleg több gyakorlati haszna lenne

Kontra:

1. Ijesztően izoláló
2. Nincs is olyan, hogy “kínai”. Gondolom mandarinkínait fogunk tanulni
3. A kiejtés… (bár az az autodidakta könyvbőltanulás esetén rosszabb volt, tanárral biztos könnyebb lesz)

Szerkesztés:

Azt hiszem azt a megoldást választom, hogy mindkét nyelvet bejelölöm. Ez mondjuk azért nem tetszett eddig, hiszen egy hét nagyon kevés, és ha erre két nyelv is jut (pontosabban japánnal együtt három) akkor túlságosan megoszlik a figyelem.

Ráadásul belehallgattam mindegyik nyelvbe, hogy tudjam, mit választok, illetve mit hagyok ki. Mindet amúgyis értelmetlen lenne egy hétbe belezsúfolni, valamit ki kell húzni. De hátha lesz még rá lehetőség, hiszen mindegyik nyelvnek tetszik a hangzása. A videókat ide is beteszem, hátha mást is érdekel:

Kínai:

Koreai (ebből volt a legnehezebb normális videót találni, amiben szépen, artikuláltan beszélnek viszonylag folyamatosan, lehetőleg zavaró tényezők nélkül):

Vietnámi:

Thai: